Közérdekű [sajnálatos] közlemény!

Sziasztok!

Igen, rossz hírrel jövök :(
Nagyon sajnálom, totál bűntudatom van, de teljesen elcsúsztam a fejezettel, még sehol sem tartok, pedig már mindjárt itt a péntek, szóval úgy döntöttem, sem a fejezet, sem a pénteki föcitézém rovására nem fogom összecsapni ezt a részt, inkább egy héttel elcsúsztatom, és ha nem hagytok cserben, kárpótollak majd titeket :)
Tényleg nagyon sajnálom, de szalad mellettem az idő, még meg csak össze-vissza kapkodom a fejem, és próbálom rendesen kialudni magam (egy ideje nem megy, zombi üzemmódban vagyok).
Szóval a 11. fejezet új megjelenési időpontja december 21., péntek. Addigra ígérem, elkészülök :)
De hogy ne legyen akkora bűntudatom, bemásolok nektek egy kis részletet a fejezetből :)

"Jacob Black

Benyomtam a rádiót, és olyan hangosra vettem, hogy a felhúzott ablakok ellenére is biztosan kihallatszódott a kocsiból. De nem érdekelt. Rátapostam a gázra, és ezerrel hajtottam haza.

A jogosítványomtól nem voltam olyan boldog, mint a mai naptól.

Az állandó viccelődés, és hogy hagyta, hogy (kis túlzással) átöleljem már eleve a fellegekbe repített, nem beszélve arról, hogy végre Jake-nek szólított.

Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim, és újrajátszottam a fejemben, amint Bella kimondja a nevem. A fantáziám kicsit el is ferdítette a hangját, és lassan korhatáros karikát kellett volna a gondolataimra aggatnom, ha le nem állítom magam.

Aztán Bella meglepetésén kezdtem el agyalni, hogy vajon mit talál ki? Lett volna pár javaslatom… De még csak remélni sem mertem, hogy masnit köt a derekára és előugrik egy dobozból.

Inkább a zenére koncentráltam, és a végtelen örömre, ami miatt nem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Muszáj voltam leengedni  az ablakot, és kikiáltani a kora esti hűvös levegőbe az erdővel szegélyezett La Push-ba vezető úton.

*~.~*

A boldogságom még kitartott egy darabig – bár a matekpéldáknál úgy éreztem, elmenekült, és majd csak akkor tér vissza, ha vége a szám-kavalkádnak. Tanultam délutánonként, este pedig mindig bütyköltem kicsit Bella autóját. Egy hét alatt nem haladtam vele sokat, de a hétvégén már félig-kész állapotba hoztam, így megengedtem magamnak egy kis lazítást, és áthívtam a srácokat videojátékozni.

Úgyis egész héten csak kiparodizáltak, és ketten eljátszották azt a bénázást, amit gondoltak, hogy művelek Bella előtt. Mindezt általában vagy órán, vagy a suli közepén tették – kösz skacok, komolyan."

Remélem nem vagytok rám nagyon mérgesek... :)

Extra sok engesztelő-puszi mindenkinek:

Dóri