16. fejezet

Sziasztok!

Most rövid leszek. Csak meg szeretném köszönni a türelmeteket, nagyon édesek vagytok. Rohannom kell a barátaimhoz, de remélem jól telik a nő-nap, és ha ajándékot nem is kaptatok mástól, tőlem itt ez a fejezet :))
Jó olvasást!

Puszilok mindenkit,
Dóri

16. fejezet

~Bizalom~

 

-          Uh, figyelj… mi van, ha mégsem fognak kedvelni? – nyavalyogtam, pedig magamban megfogadtam még otthon, hogy nem fogok. A fiúk elméletileg utálják ezt, és nem akartam idegesíteni Jake-et, de nem tudtam visszafogni magam.

-          Ó, fogd már be – rázta a fejét vigyorogva, mire elnevettük magunkat.

A szeme az úton volt, de csak fél kézzel fogta a kormányt, a másik keze a combomra tévedt.

Csütörtökön értem jött iskola után, és hazafurikázott. Miután leparkolt a házunk előtt nem nagyon kérette magát, az első félmondatomra bejött a házba.

-          Adj öt percet, oké? Az üdítő a hűtőben, a távirányító meg az asztalon van. – A lépcső felé indultam, és a fokokat szedve még visszapillantottam rá – ekkor csíptem el először, hogy a fenekemet nézi. Gyorsan mentem tovább, lehajtott fejjel pirultam és vigyorogtam.

Persze gondoltam, hogy külsőre is tetszhetek neki, de még sosem gondoltam bele, hogy tényleg meg szokta bámulni egyes testrészeimet. Edward sosem tett ilyet, maximum a szemembe bámult hosszasan. És most ezt annyira bénának tartottam.

Imádtam, hogy tetszek Jacobnak. Felmerült bennem a gondoltat, hogy nem kellene-e esetleg tartanom tőle, mennyire vonzzák a testiségek, de aztán elhessegettem. Jacob nem ilyen. Megnézi a fenekem, de megelégszik azzal, hogy a keze a csípőmön van, nem tolakodik, nem erőszakos. Tőlem függ, bátorítani akarom-e.

És én akartam. De csak egy kicsit…

Gyorsan ledobtam a cuccomat a szobámban, majd bevetettem magam a fürdőbe. Fénysebességgel sikáltam meg a fogamat, aztán felkötöttem, majd leengedtem, majd újra felkötöttem a hajam, mert úgy éreztem, hozzám izzad. Megmostam az arcom, aztán levettem a pulcsimat, és megnéztem magam a tükörben.

Hát igen, kicsit izgultam, először kettesben maradva Jacobbal úgy, hogy nem moziban vagy kocsiban vagyunk. Ketten voltunk az egész házban.

Persze dilis voltam, hisz semmi olyan nem történt, amitől meg kellett volna ijednem.

Jacobot a kanapén fészkelődve találtam meg. Olyan volt, mintha a jó pózt keresné. Ő is ledobta a pulcsiját, csak egy rövid ujjú volt rajta, vöröses színű, és nagyon jól állt neki. Lehuppantam mellé, és belekortyoltam abba a pohár üdítőbe, amit valószínűleg nekem készített oda.

-          Milyen napod volt? – kérdezte. Kicsit ő is feszültnek tűnt.

-          Csak a szokásos, tudod. Matekórán húsz percig zaklattak, de én esküszöm, nem értettem a feladatot…

-          Leüssem azt az embert?

-          Nee, nem kell – vihogtam idiótán. De annyira tetszett, és zavarba hozott, hogy akár ilyeneket is csinálna miattam.

Ő is mesélt a napjáról meg beszélgettünk erről-arról, és aztán már csak azon kaptuk magunkat, hogy a lábaim átvetettem az övéin, összekulcsoltuk a kezünket, és így nevetgélünk elterülve a kanapén. És annyira természetes volt ez az egész. És már cseppet sem éreztük magunkat feszülten.

Ez után történt először, hogy Jake keze a combomra tévedt. Tudtam, hogy eltolhatnám, mert értené, de tetszett a széles, meleg tenyere a combomon. Közelebb húzódtunk egymáshoz, és hosszasan csókolóztunk. Sosem csókolóztam még senkivel ilyen hosszan és szenvedélyesen, mint Jacobbal.

És itt vissza is ugrottam a jelenbe, és a kezére tettem a sajátomat. Olyan nagy tenyere volt az enyémhez képest.

Öt percen belül megérkeztünk a partra, és Jake leállította a motort. Tényleg úgy tűnt, hogy ez lesz az utolsó kellemes délután a zord tél előtt, így mindenképp ki akartuk használni. Jacob azt mondta, a srácokkal megmutatnak majd klassz helyeket, ha lesz kedvem mászkálni, de ha nem, gyújthatunk tüzet is, vagy amit akarok. Én viszont túlságosan is izgultam ahhoz, hogy bármiben is döntésképes legyek. Hisz ezek Jacob barátai! A legjobb barátai! Fontos, mit gondolnak rólam!

A parton már láttunk két alakot, akik a víznél ugrándoztak és rikoltoztak őrülten.

-          Az a két majom, ők lesznek – sóhajtott Jake.

Elindultunk feléjük, de aztán mégis megtorpantunk, Jake befékezett.

-          Figyelj, szerintem nekem itt több félnivalóm van. Hidd el, egy hét alatt az összes ciki sztorimat elővették és kiszínezték, szóval…

-          Engem nem érdekel, ha nyolc évesen bepisiltél valami táborban, vagy nekimentél egy fának, vagy bármi, jó? Bár azért viccesek – kuncogtam, mire komor pillantással válaszolt.

Hirtelen magához húzott, és megcsókolt.

-          Ha már meghalni megyünk… - dörmögte.

-          Ne rinyálj – ütöttem játékosan a mellkasára.

-          Mert te mégis mit csináltál?

-          Ó, fogd már be! – nevettem.

Kézen fogva sétáltunk oda a srácokhoz, akik időközben leálltak a hülyéskedéssel, és csak egymást böködve vigyorogtak rám.

-          Sziasztok!  - köszöntünk. Jake kicsit fölényesen, én pedig félénken. Megszorítottuk egymás kezét.

Az egyik fiú elég állt, kinyújtott kézzel.

-          Quil vagyok – mosolygott rám, mire én is illendően be akartam volna mutatkozni, de ő folytatta: - Te pedig Jacob Bellája vagy.

A fülem tövéig elpirultam, de azért próbáltam erősen kezet rázni vele.

-          Khm… - köszörültem a torkom, miközben visszavágáson gondolkodtam. Jake azt mondta, szeretik, ha egy lány nyelve csípős. – Én szabad ember vagyok. Jake meg csak a rabszolgám – suttogtam oda.

Quil elismerően biccentett.

-          Bízom a csajod, haver – veregette vállba Jacobot. – Tee, kis pajkos szex rabszolga! – suttogta oda neki, de én is hallottam. Jake erre megpróbált lekeverni neki egy taslit, de Quil kitért előle.

Jake elengedte a kezem, és kötekedni kezdtek egymással. Embry közben mellém araszolt.

-          Embry vagyok – mosolygott rám. – A visszafogottabb idióta.

-          Bella – mosolyogtam vissza. – A csaj, aki az előbbiek szerint szex rabszolgának használja a legjobb haverod.

-          Á, dehogy, mindenki tudja, hogy Jake alig mer hozzád nyúlni.

Összevontam a szemöldököm.

-          Tudod, nem akar tolakodó lenni, meg ilyenek. Totál oda van érted, én mondom.

Elpirultam.

-          Nyár óta csak rólad beszél. Bella így, Bella úgy - kacagott. És én csak még vörösebbre váltottam. A szeme sarkából ellenőriztem, hogy a két kiskakas egyben van-e még, de már kibékülve közelítettek hozzánk.

Jacob átkarolta a derekam, és amolyan „ha valami cikit mondasz, meghalsz” pillantást vetett Embryre.

-          Homokos a hajad – kuncogtam, és a dús sötét hajszálak közül kisepertem a homokszemcséket.

-          Ugye nem hordott össze semmi idiótaságot neked Embry? – kérdezte, mire az illető feltartott kézzel rázni kezdte a fejét, miszerint ő nem, ő soha. Én is csak megráztam a fejem.

Jacob idefelé ellátott némi háttérinfóval, hogy mivel tudok a srácoknál társalgást kezdeményezni – bár szerinte Quil úgyis magától dumálni fog, Embrytől pedig nem igazán kell tartanom.

Beszélgettünk kicsit felszínes témákról, miközben a parton sétáltunk. Jake meg akarta mutatni az egyik törzshelyüket.

-          Éééés: most jönnek Tökéletes Jake Tökéletlen Sztorijai! – konferálta fel magát Quil, és a karját az enyémbe fonta, elszakítva ezzel az én Tökéletes Jacobomtól. – Mond, Bella, mit szeretnél hallani? Visszamenjünk egészen az ovis időszakra, vagy az alsóba, esetleg a gimiben történt égő viselkedését elemezzem ki neked.

-          Nee! Ne! Ne! – sopánkodott Jacob, de csak a tenyerébe temette az arcát, és hagyta, hogy a barátai feltárják előttem minden kis mocskos titkát.

-          Tudom, hogy még csak nem rég óta vagytok együtt, szóval még van alkalmad menekülni – csapódott hozzánk Embry is; úgy tűnt, felbátorodott.

-          Essünk túl rajta – mormogta Jake.

Quil úgy csinált, mintha a szakállát piszkálgatná, miközben azon gondolkodott, hol kezdhetné a mesélést. Úgy gondoltam, jó előadóművész lehetne, és biztos voltam benne, hogy ő a bohóc az évfolyamukban. Meg abban is, hogy Jessicának tetszene.

Megjegyeztem magamban, hogy ha valaha is szívességet akarnék kérni tőle, lesz mivel viszonoznom – egy partival a tengerparton, és egy tucat vicces rezervátumbéli fiúval, akik remélhetőleg odavannak a városi lányokért.

-          Mindent tudni akarok – vigyorogtam.

-          Így kell ezt! Na, szóval… Hm. Emlékszem, hogy egyszer, olyan négy-öt évesek lehettünk, valami kirándulás volt innen nem messze a tavaknál.  – Embry már kuncogni kezdett. – Azt hiszem vagy óvodás csoporttal voltunk vagy közösen szülőkkel, de a lényeg, hogy már jól előre figyelmeztettek minket, hogy az út göröngyös, és nem ajánlatos a tavak pereméig elmenni, mert egy rossz lépés, és vízben leszel. Persze mi ketten Jacobbal már akkor is földbe döngöltük egymást – pontosabban én őt, de ez most nem számít. És ott is elkezdtük ezt, ha jól emlékszem azon, hogy kinek nagyobb a sétabotja. És mivel az enyém hosszabb volt, Jake a fejébe vette, hogy bele lök a vízbe, de amikor megiramodott felém én félreugrottam, ő meg megcsúszott és pofával beleesett a tóba.

Kuncogni kezdtem, ahogy elképzeltem a kis Jacobot csurom vizesen és durcásan, ahogy a vízben kapálózik és Quilt szidja.

-          Hé, ez totál nem vicces, be is vághattam volna a fejem, és agyrázkódásom is lehetett volna – szólt közbe Jacob.

-          Haver, téged annyiszor fejre ejtettek, hogy még egy már nem számít, hidd el!

Jacob durcásan előre ment, míg én tovább hallgattam a fiúk beszámolóját.

Volt szó további óvodás baklövésekről – például hogy alvás közben lefordult az ágyról, és óriásit koppant a feje, de fel sem ébredt, vagy hogy körbe lehetett kergetni az udvaron plüssmackókkal, mert a nővérei annyit ijesztgették vele, hogy már félt tőlük. Aztán az alsós sztorik jöttek. Jacob olyat esett tesi órán, hogy letört egy darab a fogából – szerencsére tejfog volt. Vagy mikor biciklivel járt, elvágták a fékjét, és belebucskázott az út szélén egy bokorba – és többet nem jött bringával.

Aztán egy kicsit sötétebb időszaka jött – ekkor halt meg az anyukája. Ekkorra Jacob már kidurcizta magát, így belékaroltam és ráhajtottam a fejem a vállára, miközben Quiléket hallgattuk.

Elméletileg volt olyan, mikor Jake szinte egész nap aludt a suliban, és csupa nyál lett a füzete, meg elkenődött a tinta. Aztán nagy komolyan felhozták az esetet, mikor Jake megcsókolt valami lányt, aki erre sípcsonton rúgta.

-          Ugye te nem fogsz megrugdosni? – kérdezte Jake.

-          Ne… - kezdtem volna a választ, ha Quil félbe nem szakít.

-          Figyelj Bella, mi megtanítunk rúgni. Ha Jake valaha is erőszakoskodna veled, simán le tudod majd szerelni egy jól irányzott, megfelelő erősségű rúgással pontosan a két lába közé.

-          Oké, megjegyzem – bólintottam, és még jobban odabújtam Jacobhoz.

-           

Annyira jó érzés volt, hogy vállal a barátai előtt, és hogy átfogja az óriási karjával a derekam, és a testéből áradó meleg, amit még a dzsekinken keresztül is érzékelni véltem. Vagy egyszerűen csak melegem lett, amiért vele lehetek? Bármelyik volt is, imádtam az érzést.

Megmutatták a „törzshelyüket”, ami egy nagy fehérre szikkadt fatörzs volt. Rögtön átfutott az agyamon, hogy nekünk is lehetnének majd törzshelyeink, Jake autóján kívül.

Később a városban is sétáltunk beszélgetés közben, és Jacob megmutatta a munkahelyét, a sulijukat - amit kínzókamraként mutatott be nekem. Olyan volt, mint egy mini-városnézés. Végig fogja a kezem, és ha véletlenül elmerült valami számomra idegen nyelven zajló témában a fiúkkal, pár perc után bűnbánó mosollyal rám nézett:

-          Nem akarunk untatni…

-          Nem unatkozok – mosolyogtam, és közelebb bújtam hozzá, szinte belecsimpaszkodtam a karjába, így mentünk tovább egy darabig.

Miután a srácok leléptek – és megígértették velem, hogy jövök még, és hozok magammal „sápadt csajokat”, amik városi lányokat jelentenek -, Jacobbal beültünk a kocsijába, fölkapcsoltuk a fűtést és mellé a rádiót is benyomtuk háttérzajnak.

-          Ne mondj semmit – tette fel a kezét.

-          Miért? – vontam össze mosolyogva a szemöldököm. – Nem volt gáz. Bírom őket, viccesek…

-          Szóval élvezted a leégetésem óráit?

-          Nagggyon! – vigyorogtam, és végigjátszottam a fejemben Jake jó pár baklövését.

-          Igen?

-          Ühüm.

-          Biztos vagy benne? – Megragadta a derekamat, és az egybe-ülésen közelebb húzott magához.

Most már csak bólogatni tudtam.

-          Hát, akkor vállald a következményeket!

Azt hittem, meg fog csókolni, és lehunytam a szemem, de váratlanul csikizni kezdett. Őrülten sikítoztam és próbáltam messzebb vergődni tőle, de az egyik kezével befogta a számat, és mikor a hátamra feküdtem az ülésen, felém tornázta magát. Abbahagyta a csikizést, és lassan leemelte a kezét a számról, de én még mindig szuszogtam.

Tudtam, hogy ha akarnék, kiszállhatnék alóla, de tetszett, ahogy felém tornyosult a kis térben, és nem hagyott menekülő utat. Megragadtam a tarkóját, és közelebb húztam magamhoz, amíg össze nem ért a szánk.

A jobb kezem ujjai a hajába szántottak, míg a balommal a mellkasán simítottam végig. A pólója alatt éreztem, hogy megfeszülnek az izmai. Az ő egyik keze a combom külső felén simított végig, míg a másikkal a fejem mellett támaszkodva tartotta meg magát.

Nem hallottam a zenét, a szívem a fülemben dobogott, ahogy a nyelvét a számban, a kezét pedig a testemen éreztem. Tudtam, hogy még nagyon korai, de hirtelen vágytam rá, hogy megszabadítson minden ruhadarabomtól, és végigcsókolgassa az egész testem. Még én is zavarba jöttem a saját gondolataimtól, és finoman eltoltam magamtól Jacobot.

Ő a nyakamba fúrta fejét, és valami értelmetlent dörmögött a hajamba.

-          Hm? – Többre nem tellett tőlem, még arra próbáltam koncentrálni, hogy lassítsam a szívdobogásomat és lenyugodjak.

-          Cseréljünk helyet, bújj ide – mormogott.

Kis nehézségek árán sikerült elérnünk, hogy Jacob feküdjön a hátán, én pedig félénken ránehezedtem az egész súlyommal az ő testére. A lábaink összegabalyodtak, a fejem a mellkasán pihent, a szívdobogását hallgattam, míg ő egyenletesen lélegzett és a hajammal játszott. Kint pedig eleredt az eső.

-          Maradjunk itt – suttogtam.

-          Örökre?

-          Akár.

Az eső egyre hangosabban kezdett kopogni az autó tetején, én pedig mintákat rajzoltam az ujjammal Jacob mellkasára. Ő az egyik kezével átfogott, a tenyere pár centire volt a fenekemtől, és tudtam, hogy legszívesebben odatévedne.

-          Csak én érzem azt, hogy nem bírok magammal? – kérdezte. A hangja bizonytalan volt, időbe telhetett, mire fel merte tenni a kérdést.

Kicsit meg is lepett vele, pedig számíthattam volna rá, hogy nagyjából ő is azokat a dolgokat éli meg belül csókolózás közben, mint én. De hirtelen mégis zavarba jöttem. Egyértelmű volt, mit ért ez alatt, és nekem még sosem mondtak ilyet.

Edward sosem utalt szexre, a csókolózásban is határokat szabott, én pedig sosem voltam olyan bátor, hogy megkérdezzem, szokott-e arra gondolni, hogy mi szeretkezünk.

Most viszont úgy éreztem, nincsenek korlátaink, és annyira bíztam Jacobban, hogy mindent meg akartam tenni vele. Hiába tartott a kapcsolatunk úgy igazából még csak két hete, nem ekkor kezdődött.

Jacobra a nyár közepe óta számíthattam, és ezek alatt a hónapok alatt kialakult bennem a feltétlen bizalom iránta. Olyan, mintha olyan három hónapig csak kerülgettük volna egymást, mint macska a forró kását, és most egymásnak estünk, és ez olyan érzés, mintha miénk lenne a világmindenség.

-          Nem – feleltem végül.

Szorosabban húzott magához, és puszit nyomott a hajamba.

-          Jake?

-          Hm?

-          Mikor… mikor tetszettem meg neked? Elmondod?

-          Hát, először biztos kiskorunkban, de arra nem emlékszem szóval… - viccelődött. – Mikor lejöttetek tavaly a partra, akkor mindenképp megtetszettél, aztán most nyáron… nem tudom. Csak észrevettem, hogy őrülten odavagyok érted – vallotta be.

Éreztem, hogy felforrósodik az arcom, és abbahagytam a minták rajzolgatását, helyette átöleltem Jacobot, és még jobban belefúrtam a fejem a mellkasába.

-          És én neked? Mikor ébredtél rá, hogy teljesen belehabarodták a végtelenül helyes képembe is isteni testembe?

Zavaromban vihogni kezdtem, és a műszerfalra koncentráltam, mintha neki mesélném el. Jobb volt, hogy nem láttam Jake arcát, mert akkor nem tudtam volna megszólalni.

-          Khm… tudod, mi volt Edwarddal, és nagyon jól esett a nyáron, hogy… hát, hogy törődtél velem. De azt hiszem, valahol a születésnapom után jöttem rá, hogy… hogy van valami.

Úgy éreztem, teljesen értelmetlenül beszéltem, az egész tiszta hablaty volt, és Jake biztos azt hiszi, hogy megkattantam, vagy nem érez elég őszintének, vagy…

Szerencsére félbeszakította a buta gondolatmenetemet.

-          Tudod, hogy legszívesebben mindenhová elkísérnélek, és hogy sosem akarom elengedni a kezed, mert annyira jól esik, ha hozzám bújsz? Bár egyszer muszáj lesz kicsit szétválnunk, hogy megszabaduljunk a felesleges ruháinktól – viccelte el a valójában elég komoly vallomását.

Feljebb másztam, és megcsókoltam, mert nem tudtam, erre mit mondhatnék.

Újra elkezdődött a perzselő folyamat a testemben, és mikor Jake erősen megmarkolta a csípőmet, elmosolyodtam. Az tenyere apránként araszolt lejjebb, és tudtam, hogy nincs elég bátorsága még. Tetszett, hogy nem meri feszegetni a számára ismeretlen korlátaimat, mégis alig tud parancsolni magának.

-          Megfoghatod – hadartam, mikor levegőért elváltunk egymástól.

Gyorsan újra rátapasztottam a szám az övére, mert nem akartam meggondolni magam. Bíztam Jacobban, és a kedvére akarta tenni.

Nem vacillált sokat, szinte rögvest belemarkolt a fenekembe, először egy, aztán mindjárt két kézzel. Mosolyognom kellett a mohóságán. És igazából nem tudom, mitől tartottam, mert jó érzés volt.

Pár perc után elváltunk egymástól, de Jacob keze még mindig a fenekemen volt.

-          Mennem kell, vagy Charlie elkezd keresni a cirkálójával, és nem hinném, hogy tetszene neki ez a helyzet – mutattam kettőnkre, utalva arra, hogy rajta ülök, fenekemmel a tenyerében konkrétan.

-          Oké – sóhajtott.

Visszakászálódtunk a normális helyünkre, bár annyira közel ültem Jacobhoz, hogy szinte az ölében voltam. Mikor a házunk elé értünk, még megcsókolt, és amikor az ajtóm felé kecmeregtem, rácsapott a fenekemre. Próbáltam csúnyán nézni rá, de olyan édesen mosolygott, hogy csak elnevettem magam.

-          Szokj hozzá – vont vállat színészkedve, mintha nem érdekelné, mi az én véleményem.

-          Majd kitalálok valamit, ami ellensúlyozza.

-          Vállalom!

Mosolyogva ráztam a fejem, és az ajtóból még visszaintegettem neki.

Egyre több testrészem került Jacob Black hatalma alá, és nagyon nem bántam. Azt viszont igen, hogy aznap már nem láthattam többet. Máris hiányzott.