Nos, elkészültem, végre :) Valamennyivel hosszabb lett, mint az előző fejezet, szóval büszke vagyok magamra, a több mint egy hetes késés ellenére is. Én voltaképp eléggé szeretem ezt a fejezetet, szóval remélem, hogy nektek is tetszeni fog!
Puszilok mindenkit, legyen jó hétvégétek!
Dóri
18. fejezet
~B+J~
A kormánykeréken
doboltam, minden második pillanatban az útról Angelára pillantva. Szörnyen
karikás volt a szeme, a haja esetlenül össze volt fogva, és nekem fogalmam sem
volt, hogyan vidíthatnám fel.
Bekapcsoltam a
lejátszómat, a Beatles CD azonnal elindult. Angie kedvenc számához tekertem,
mire ő felfelé görbítette a szája szélét – ez nem mosoly volt, inkább egy
illedelmes grimasz. Úgy éreztem, a barátnőm belelépett az iszapba, ami egyre
csak húzza beljebb, és én a szárazföldön toporgok, és nem teszek semmit.
Hirtelen ötletem
támadt – kicsit vad, veszélyes, kiszámíthatatlan, de az egyetlen.
Lassítottam, miközben
előkotortam a mobilomat.
-
Bella? –
csicsergett a túloldalról. Mindig vidám, pörgős – pont, ami most nekünk kell.
-
Szia, Jess! –
Láttam a szemem sarkából, hogy Angela felém fordítja a fejét. – Ráérsz?
-
Igazából
Laurent várom már egy órája, de szerintem már ugrott a plázázásunk. Az én
kocsim meg bemondta az unalmast. Képzeld el! Tél van! Nem tudok gyalogolni,
befagy a fenekem! Apám viszont még nem ér rá megcsinálni, szerelőhöz meg nem
visszük, mert tudod, hogy milyen drága, és…
-
Plázázni?
-
Igen.
Karácsonyi ajik, leértékelések, gyorskaja meg talán egy kis mozi. Ó, és van egy
új bár, azt hallottam, jók ott a pasik… bár neked ott van Jacob…
-
Figyelj, Jess
– szakítottam félbe határozottan. – Mi is épp oda indulunk Angelával, és
gondoltam, ha lenne kedved, gyere velünk.
-
Ó! Klassz,
klassz, de… Bella, nem csak két személyes az autód?
Hoppá. Erre nem is
gondoltam hirtelen. Angelára pillantottam, aki viszont még mindig olyan
borongós tekintettel meredt ki a szélvédőn. Egy fene!
-
Az apám a
rendőrfőnök, Jess. És elférünk hárman is – vontam meg a vállam.
-
Szuper! –
lelkesedett be. – Tudod, hol lakom, ugye? Angela tudja. Várlak, szia! – ezzel
le is tette.
-
Szia.
Úgy tűnt, Jess olyan
hangosan csacsogott, hogy Angela is hallott mindent, így automatikusan
igazított útba Jessicáék házához. Ő már széles mosollyal várt a feljárójukon,
és amint meglátott, heves integetésbe kezdett, majd gyorsan bepattant a kocsiba,
ezzel kettőnk közé szorítva Angie-t.
-
Brr! Meg áll
az ember esze, olyan hideg van. Sziasztok!
Port Angeles felé nem
nagyon kellett megerőltetnünk magunkat Angelával, Jess végigbeszélte az utat.
Vicces sztorikat mesélt ismeretlen fiúkról, szidta a tanári kart és egy kicsit
Laurent is – aminek mi Angelával eléggé örültünk, ugyanis nem nagyon szívleltük
azt a lányt. Habár Jess, miután beszállt, az ötödik perc körül megkérdezte, „mi
ez az ócskaság?”, utalva a zenére, és rögtön átváltott a rádió valamelyik
sláger adójára, amiben vidám pop számokat adtak meg countryt.
Úgy tűnt, Angie kezd
felrázódni. Mosolygott, és ritkán el is nevette magát, bár nem volt az igazi,
de be kellett látnom, Jessica sokkal jobb felvidítás terén, mint én. De pont
ezért hívtam.
-
Imádom ezt a
számot! – visított Jess, és úgy feltekerte a hangerőt, hogy azt hittem,
megsüketülök. Kicsit meg is ijedtem, hogy a rendőrök esetleg felfigyelhetnek
ránk, és nem lenne nehéz kiszúrni, hogy hárman ülünk az autóban. De nem szóltam
rá Jessicára. – Angie, énekelj velem!
-
Én… nem.
Úgy tűnt, Jess képes
egyedül is énekelni. Angelára néztem, és futólag összemosolyogtunk. Kezdtem
fellélegezni, hogy lesz egy klassz napunk.
Nemsokára beértünk a
városba, és Jess útbaigazított a plázához. Azt mondta, a nyáron fejezték be az
építkezést, szóval vadi új az egész. Meg hogy szégyelljem el magam, amiért még
nem jártam itt.
-
Három szint
van, de a legfelsőn csak valami könyvesbolt, meg a kajáldák, szóval oda ráérünk
majd csak akkor felmenni, ha megéheztünk. A középső szint butik hátán butik.
Nyugi, ismerem a legjobb helyeket, nem fogunk eltévedni – legyintett
mosolyogva, miközben a bejárat felé indultunk. Úgy tűnt, elég nagy a tömeg,
így, a karácsony közeledtével. – Idelent hátul van egy nagyon szuper
ajándékbolt, és egy olyan ékszerüzlet, amit kötelező látnotok. Még mindig nem
hiszem el, hogy nem voltatok itt! Mindegy. Nekem először is szükségem van egy
kis szénhidrátra, és… istenem, érzitek ezt? Friss péksütemény! Erre! – és már
karon is ragadott miket.
Jessicával igazán
mulatságos volt vásárolni. Azt hittem, idegesítőbb lesz, de kellemesen
csalódtam. Az egyik üzletből cselesen kiküldte Angelát, hogy nézze meg, nagy-e
még a sor az új ízesített ásványvizek kóstolós pultjánál. Amint Angie látó- és
hallótávolságot kívülre ért, Jess megragadott egy gyönyörű sálat, és
kijelentette, hogy ezt meg kell vennünk neki felesben karácsonyra. Így aztán
gyorsan fizettünk, majd begyűrtük a sálat a táskámba, és mentünk Angela után. A
cipőboltból sikerült kisurrannom, miután megbeszéltem Angelával, hogy nekünk is
kéne vennünk valamit Jessnek. Visszarohantam az ékszerüzletbe, és megvettem azt
a lógós, színes fülbevalót, amit vagy tíz percig forgatott az ujjai közül, de
végül nem vett meg.
Később a felső
emeleten beültünk egy kávézóba – bár mindhárman forró csokit kértünk, különböző
süteményekkel. Ekkor Jess jelentőségteljesen rám pillantott, majd a táskámra,
mire én vettem az adást, és elővettem Angela sálját.
-
Boldog
karácsonyt, Angie! – nyújtottam át neki mosolyogva.
-
Boldog
karácsonyt – vigyorgott rá Jess is, és tíz másodperc után át is vette az
irányítást; elvette a sálat Angelától, és divatosan körbetekerte a nyakán. –
Tökéletes. Mondtam, hogy nagyon jól meg a bőrödhöz.
-
Köszönöm –
pirult el Angela, majd ő is elkezdett kutakodni a táskájában.
Először azt hittem,
Jessica ajándékát fogja elővenni, de aztán eszembe jutott, hogy az is az én
táskámban lapul, így végképp nem tudtam, mit keres. Zsebkendőt?
-
Hát, mi is vettünk
neked valamit, Bella – húzta elő a táskájából a kezét, benne egy mélykék
inggel.
Több mint negyed óráig
simogattam a butikban, és hiába volt leárazva, nem vettem meg. Túl kihívónak
tartottam a hamar elfogyó apró gombokat, amik elég jó dekoltázst adtak volna,
és egyben túl elegánsnak is a szabása, és a helyenként felbukkanó apró csipkék
miatt. Azt gondoltam, úgysem tudnám felvenni sehová, ilyet nem hordok az
iskolában, és Jake garázsába sem való.
-
Jesszus –
kaptam a szám elé a kezem, miközben átvettem az inget. – Köszönöm! Ez annyira…
-
Jake el fog
tőle ájulni – bólintott Angela.
-
Apádnak meg
ki fog esni a szeme a gödréből, ha meglátja Jacob arcát, ahogy… khm… -
mellkörnyéken mutogatott a mély dekoltázsra utalva.
Elvörösödtem. Na, pont
ezért nem vettem meg ezt az inget! De nagyon örültem neki.
Gyorsan előhalásztam
Jess fülbevalóját, aki egy rövid sikkantás keretében büszke volt ránk, hogy azt
vettük meg, amire rá akart vezetni bennünket. Hát, ő már csak Jess.
Aztán előhozakodtam a
fő problémával: hogy még mindig nem vettem Jacobnak ajándékot karácsonyra.
-
Ez nem nehéz.
Dezodor. Tusfürdő. After shave – sorolta Jessica.
-
Jó, de izé…
ez nem olyan, mintha azt üzenném vele: „Fürödj meg, büdös vagy!”, vagy valami
hasonló? – vontam fel a fél szemöldököm kételkedőn, mire Angela kuncogott
kicsit.
-
A pasik mind
ezt, meg pénzt kapnak minden ünnepre. Aztán elverik fizetős pornóra, óvszerre,
meg ketyerékre a hülye kocsijukba – jelentette ki, majd miután látta az arcunk,
még hozzátette: - Csak mondom.
-
Jó, de akkor
is, ez olyan… semleges. Semmi személyes nincs benne. Ilyet az apámnak is
vehetek. Még a szomszédoknak is! Én valami olyat akarok, ami… amiről eszébe
jutok, vagy valami – hadováltam.
Jess eltöprengve kortyolt
bele a forró csokijába, én pedig idegesen kutattam fejben ötletek után. Nem
volt az az olvasós típus, és fogalmam sem volt, milyen ketyerék kellenek a
Rabbitbe még. Voltaképp azt sem tudtam, van-e kedvenc bandája, hisz mindig a
rádiót hallgatta, és sosem említett együtteseket, csak a számok címét.
-
Megvan! –
kapta fel a fejét Angie. Elkerekedett szemmel néztem rá – azt hittem, Jess fog
valamivel előrukkolni.
-
Halljuk! –
mosolygott Jessica, talán kicsit sértetten, amiért nem neki jutott eszébe
hamarabb valami.
-
Széles, bőr
karkötő – vonta meg a vállát. – Ha nem is hordja, ki tudja akasztani a
kocsijában az illatozó kis fenyőfa mellé.
-
Ez tényleg jó
–bólintottam. Már el is képzeltem, hogy a kész Rabbitben ott lóg a karkötő, a
kis tükörre akasztva.
Miután befejeztük a
sütit és a forró csokit, vissza is mentünk a bizsuboltba, és röpke negyed óra
alatt sikerült is vennünk egy ujjpercnyi széles, sötétbarna, bőr karkötőt.
Persze nagyon szívesen gondoltam arra a képre, hogy Jacob a csuklóján hordja,
de úgy gondoltam, a kocsiban is jó helye lesz.
-
És apád? Neki
vettél valamit? – kérdezte Jessica, miután Angela megvette az anyukájának az
ajándékot.
-
Jacob
szerzett valami spéci horgászcuccot, Billy is azt kapja. Majd este ugrik be
vele, hogy be tudjam csomagolni.
-
És anyukád?
-
Már hétfőn
elküldtem neki a kedvenc parfümjét. Csak rendelni lehet, és ő sosem tudta,
honnan kell. De mindig úgy örült neki karácsonykor, mintha még sosem érezte
volna az illatát, és hirtelen megtalálta volna az igazit, ami tökéletesen illik
hozzá – magyaráztam, visszagondolva az eddigi karácsonyaimra. Egytől egyig
anyámmal töltöttem mind, ez lesz az első nélküle. Hirtelen hiányozni kezdett.
Angelával a sarkunkra
állva, határozottan bejelentettük kicsivel később, hogy mi akkor is elmegyünk a
könyvesboltba. Jess nem tudott mit tenni, jött velünk – elvégre én voltam a
fuvarja. Aztán le is ragadt a CD-k DVD- polcánál, később pedig láttam, hogy a
lányos, önsegítő könyvekre fintorog.
Mi Angie-vel rögtön
bevetettük magunkat a sűrűjébe – klasszikusok. Nem kerestem semmi konkrétat,
hisz tudtam, hogy nem vehetem meg, ha spórolni akarok. Csak élveztem az
illatukat, a gerincük tapintását, és féltékenyen pillantottam Angelára, aki
viszont már a pénztár felé tartott.
Kicsit arrább mentem,
a színművek felé, és rögtön kiszúrtam magamnak valamit; Romeo és Júlia,
Shakespeare tollából, álmaim díszkötésében. Az ára viszont messze az álmaim
felett volt.
-
Kizsákmányolás
ennyit elkérni egy könyvért! – ért mellém Jess, és úgy tűnt, neki is ugyanott
akadt meg a szeme, mint nekem.
-
Nagyon szép,
díszkötéses – kezdtem el a védelmére kelni, de hiába.
-
Jó, persze,
de a belseje még mindig ugyanolyan vékony, és a harmadáért meg lehet venni
normálisan. Ráadásul ilyet nem azok vesznek, akik olvasták már, és imádják? Ha
megvan nekik egy példányban, minek költenének ilyen átkozottul sokat még egy
darabra? Semmi értelme. A másikkal mit fogsz csinálni? A billegő szék alá
rakod?
Inkább nem figyeltem
oda Jessre, mert tudtam, bármit mondok, úgyis csak a saját igazát szajkózná. Amikor
viszont Angela visszatért, ő egyetértett velem, hogy bár tényleg nagyon drága
kötet, a legszebb Romeo és Júlia, amit valaha láttunk. Aztán nehéz szívvel
otthagytuk.
A hazavezető úton
megint bömbölt a rádió Jessica jóvoltából – úgy éreztem, lassan kezdek
megsüketülni. Angela viszont láthatóan jobban lett, és ennek nagyon örültem.
Sötétedés után tettem,
ki a lányokat, majd úton hazafelé már csörgettem is Jacobot.
-
Indulhatok?
-
Neked is szia
– mosolyogtam. – Amúgy igen, két perc, és hazaérek.
-
Ilyen jól
sikerült a nap?
-
Elvittük
Jessicát is. Tudod, milyen pörgős, jót tett Angelának.
-
Oké, akkor
mindjárt ott leszek én is. Szia!
-
Szia, Jake.
A házunktól jó pár
méterre leálltam, mert tudtam, hogy apa furcsállná, ha tíz percig várakoznék a
kocsimban. Mikor megláttam Jacobot közeledni, és is beindítottam a kocsit, és a
házunknál összetalálkoztunk.
-
Hiányoztál –
mosolygott, miután megcsókolt.
-
Nekem is –
mondtam, noha elég jól telt a napom a lányokkal.
-
Felvásároltatok
mindent, ugye?
-
Á, dehogy. Le
vagyok égve, ha a fősulira félretett pénzemet nem nézzük – márpedig ahhoz nem
akartam nyúlni, gondoltam. – Amúgy valami
plázában voltunk, ami a nyáron épült. Jess úgy mozgott benne, mintha a saját
házában lenne.
-
Aha -
bólintott Jake. Tudtam, hogy nem igazán érdeklik ezek a dolgok.
-
Te mit
csináltál ma?
-
Hát… igazából
nagyon semmit. Délig aludtam – vonta meg a vállát.
Még beszélgettünk egy
kicsit, majd Jake egy méretes nejlonzacskót nyújtott felém Charlie ajándékával.
Mint végszóra, Charlie le- és felkapcsolta a kinti világítást, jelezve, hogy be
kéne már jönnöm.
-
Köszi, hogy
elhoztad.
-
Semmiség –
mondta, majd búcsúcsókot adott, és nagy nehezen elváltunk egymástól.
Csak miután addig
integettem, míg láttam az autót, vettem észre, milyen nagyon csípős idő van.
Fölkaptam a kocsiból a
táskámat, amiben ott lapult az ajándékba kapott ingem és Jacob karkötője, majd
beszaladtam a házba. A nagy nejlonzacskót próbáltam úgy tartani, hogy ha
Charlie az előszobában állva vár, ne nagyon legyen feltűnő neki – de mázlim
volt, valami meccs ment, így a szatyrot az előszobában hagyva köszöntem be
neki.
-
Szia, apa!
-
Szevasz,
kölyök – intett egyet, felém sem nézve. Miután viszont az egyik csapat pontot
szerzett, és már indultam volna, felém fordult. – Milyen volt?
-
Klassz.
Plázáztunk…
-
Aha. Na, és
áll még, hogy a te Jacobod átjön
karácsonyra?
-
Igen, apa,
áll. De a te Billyd is jön vele.
Emlékszel? Ősidők óta ismered őket… Jacobot is.
-
Na, persze –
dörmögte. Előttem mindig úgy csinált, mintha nem kedvelné Jacobot, csak azért,
mert a barátom, de tudtam, hogy voltaképp nem bánja – hisz nem egy vadidegen
fiúval jöttem össze, akiről semmit sem tud, hanem azzal a sráccal, akit a
születése óta ismer. Nem értettem, minek ez a nagy felhajtás.
Felmentem a szobámba,
beraktam a szekrény aljába apa ajándékát, majd fogtam az új ingemet meg a
pizsamámat, és bezárkóztam a fürdőszobába. Gyorsan megfürödtem és megmostam a
fogamat, majd felpróbáltam az inget.
El kell ismerjem, jól
állt. Boldogan hajtogattam össze, majd szökdécseltem le Charlie-hoz jó éjt
kívánni. Akármilyen furcsa is lesz ez a közös karácsonyozás, legalább csinos
blúz lesz rajtam, gondoltam.
~*.*~
December huszonötödike
volt, és én teljes díszben, megterített asztallal, idegesen vártam, hogy a
vendégeink megérkezzenek. Apa csak felvonta a szemöldökét az új ingemre, majd
vonakodva megjegyezte, hogy csinos, csak annyira nem illik hozzám. Ő nem csípte
mi magát, a szokásos cuccai voltak rajta, így kicsit meg is ijedtem, hogy talán
én leszek az egyetlen túlöltözött a társaságban.
Aztán csengettek, és
már nem volt időm magam miatt aggódni – már csak arra koncentráltam, hogy apa
ne legyen túl fura Jacobbal, és éljük túl ezt az ebédet és a délutánt.
-
Sziasztok –
nyitottam ajtót.
-
Szia, Bella.
De csinos vagy! – mosolygott fel rám Billy a tolókocsijából, majd megbökte
Jacobot, aki eddig kissé kidülledt szemekkel, és épp nem elnyíló szájjal
meredt rám.
-
Igen –
motyogta Jacob, majd odahajolt, és adott egy szolid puszit.
Billy értette a
célzást, beljebb gurult, így alkalmunk volt egy gyors csókra is.
Gyorsan Billy után
eredtünk, kézen fogva, aki a nappaliba tartott. Charlie a kedvenc foteljében
ült, de ahogy meglátott engem Jacobbal, felállt, kinyomta a tévét, és komoly
tekintettel nézett Jake-re. Megszorítottam a kezét – bár bíztam benne, hogy
apámnak megjön az esze.
-
Charlie –
nyújtott kezet Jacob, a baljával még mindig engem fogva.
Átfutott az agyamon a
válasz, miszerint „Neked csak Swan rendőrfőnök”, de szerencsére Charlie nem
viselkedett ennyire gyerekesen.
-
Jacob.
Összenéztem Billyvel,
aki elfojtott vigyorral követte az eseményeket. Neki semmi problémája nem akadt
azzal, hogy Jake és én egy pár vagyunk, persze. Csak az én apám lehet ilyen,
morogtam magamban.
Kezet ráztak, majd egy
pár másodperces csend következett. Jacob nyugodtnak tűnt, nem zavartatta magát,
én viszont tiszta ideg voltam.
-
Apa! Most
komolyan ezt kell csinálnod? – fakadtam ki végül, mert már nem bírtam tovább.
Ez nem volt rám jellemző, de annyira azt akartam, hogy a barátom és az apám
végre normálisan kijöjjenek egymással, hogy levetkőztem a gátlásaim, és a
sarkamra álltam. – Ismered Jacobot, nem? Miért kell így viselkedned?
Billy most már
vigyorgott, Jacob pedig kérdőn nézett rám, mintha ő észre sem vette volna, hogy
valami nincs rendben az apámmal.
Charlie felsóhajtott.
-
Oké-oké –
dörmögte. – Igazad van, tényleg ismerem Jacobot. Bocs, kölyök – nézett az
említettre.
-
Semmi gáz –
vonta meg a vállát Jake.
-
De nekem ki
ne találd itt, hogy mostantól nála alszol hétvégenként, mert arról még szó sem lehet! – rázta meg az ujját
felém, aztán visszahuppant a fotelba, mint aki jól végezte dolgát.
Jacobbal a konyhába
vonultunk, és míg én az utolsó simításokat végeztem az asztalon, ő a pultnak
támaszkodott.
-
Tényleg nem
volt gáz, nyugi. Amúgy meg teljesen normális a reakciója, a lánya vagy, meg
minden, én meg csak a suhanc, akit pont ismer, de ez nem változtat sokat azon,
hogy félt tőlem.
-
Várj. Most te
véded az én apámat? – fordultam felé összevont szemöldökkel.
-
Hát… -
megvonta a vállát, és elmosolyodott. – Amúgy, mondtam már, mennyire imádom ezt
a felsődet?
-
Még nem –
pirultam el.
-
Akkor most
mondom.
-
Egyébként
neked is jól áll az ing – mutattam az ő szerelésére, amiben nagyon csinosan
festett. A vörös ing kihangsúlyozta a réz bőrét, és nagyon jó háta volt benne.
Hirtelen elkapott az érzés, hogy milyen fantasztikus barátom van.
-
Szóval mind a
ketten nagyon dögösek vagyunk – vigyorgott. Már elkezdett volna felém indulni,
ha meg nem halljuk a szüleink lépteit, amint közelednek.
Az ebéd jól sikerült,
és úgy tűnt, közbe fel is oldódik mindenki – még én is. A befejeztével csak
leszedtem az asztalt, majd két tányér sütivel beültem a fiúkhoz a nappaliba. A
finomságokat az asztalra raktam, és már indultam volna vissza az üdítőért,
mikor megláttam, hogy Jake valami furcsán becsomagolt dolgot szorongat a
kezében. Az lenne az én ajándékom?
Voltaképp nem voltam
túlzottan oda az ajándékokért – mindig úgy éreztem, hogy nem tudom meghálálni
őket, de Jake meglepetésére nagyon kíváncsi lettem.
Hagytam az üdítőket,
és gyorsan felszaladtam a szobába, hogy lehozzam Jake karkötőjét, ami egy kis sötétkék
tasakban volt.
Mire visszaértem,
Charlie már benyomta a tévét, és Jake a nappali ajtajának dőlve állt.
-
Most vagyunk
a lehető legtávolabb tőlük a szobában, félig kettesben – magyarázta. – Szívesen
felmennék a te szobádba, de szerintem Charlie még nincs erre felkészülve…
-
Ja, szerintem
se – értettem egyet, majd ügyetlenül felé nyújtottam a kis tasakot.
Ő is átnyújtotta az én
ajándékomat, és dilemmába estem, hogy vajon előbb bontsam ki én, vagy megvárjam
a reakcióját a karkötőre.
Végül az utóbbi
mellett maradtam.
-
Ne ijedj meg,
nem kötelező hordanod, vagy ilyenek. Egész jó helyet gondoltunk ki neki. De
persze el is dughatod az ágyad alá, ha nem tetszik, vagy valami, én…
-
Hé. Nyugi
már, még nem is tudom, miről beszélsz – ezzel kihúzta a karkötőt a tasakból, és
elkezdte a kezében forgatni.
A szívem a torkomban
dobogott, és némiképp megkönnyebbültem, mikor Jake elmosolyodott.
-
Klassz.
Hordani fogom, nyugi, te lüke – ölelt magához. – Tudtad, hogy anno a
nővéreimtől is kaptam egy ilyet? Addig volt rajtam, amíg el nem nyűttem.
-
Nem tudtam, de
örülök, hogy tetszik.
-
Na, de te is
bontsd ki!
Még mindig félig hozzá
voltam bújva, úgy téptem fel a csomagolást. Amin belül ott lapult a Romeo és
Júlia, díszkötésben.
-
Jesszus,
Jake! Ez szörnyen drága volt! Honnan tudtad, hogy kinéztem?
-
Szóval
tetszik? – mosolygott rám.
-
Hát persze,
hogy tetszik, imádom! – mosolyogtam rá, magamhoz ölelve a könyvet.
Kicsit beljebb
pillantottam a nappaliba, és mikor láttam, hogy Charlie elmélyülten nézi a
tévét és beszélget Billyvel, Jacobhoz hajoltam, és megcsókoltam.
Később a konyhában
ücsörögtünk egy tál sütivel, és Jacob elővett egy kést, mire én furcsán néztem
rá.
-
Mellékállásban
sorozatgyilkos vagy?
-
És kettőnk
közül te vagy az okosabb! Ilyen nincs – rázta a fejét, és leült mellém. – Nem vagyok
gyilkos, csak támadt egy ötletem.
-
Van benne
vér?
-
A késben?
Nem, ez acél – viccelődött.
A karkötőjét maga elé
fektette az asztalra, és megkért, hogy fogjam le a két megköthető oldalát, hogy
ne kunkorodjon fel.
-
Figyelj, ha
nem tetszik, inkább hagyd a fenébe, nem kell szétvagdosni.
-
Csak figyelj!
És ezzel elkezdett…
valamit vésni a karkötő belső oldalába. A végeredmény az lett, hogy B+J, és nagyon aprón, alig kivehetően a
dátum. Elpirultam, és nem bírtam semmi kinyögni, csak mosolyogtam, mint a
vadalma – már az arcom is kezdett megfájdulni.
-
Hogy tetszik?
– nézett rám Jake. – És most ne vedd figyelembe a tényt, hogy megrongáltam az
ajándékodat.
Nem szóltam semmit,
csak a székemről átültem az ölébe, és megcsókoltam. Később segítettem neki visszatenni
a karkötőt a kezére.
Úgy éreztem, sosem
volt még ilyen jó karácsonyom.
Este, miután már
megint csak ketten voltunk apával a házban, az ágyamban visszajátszottam Charlie
mondatát, miszerint még nem aludhatok
Jacobnál. Még. Voltaképp eddig nem is
nagyon fordult meg a fejemben, mert biztos voltam benne, hogy soha nem engedné
meg, hogy nála aludjak, de most csak ez zakatolt a fejemben. Mi lenne, ha Jake
aludna itt? Abba lehet, hogy könnyebben belemenne, hisz így szemmel tudna
tartani minket?
Végül inkább az
államig fölhúztam, a takarót, és megpróbáltam kiüríteni az agyam. A sötétben
nagyjából arrafelé lestem, ahol az új díszkötetes könyvem hevert.
Alig tudtam elaludni…
Szia Dórim!
VálaszTörlésJujj, ez nagyon aranyos fejezet volt :)) A vásárlás, az ajándékok, a díszkötéses R&J-kötet (nekem is, nekem is!), "neked csak Swan rendőrfőnök", J+B... imádtam mindet <3 Szegény Angie-t sajnáltam, de legalább a lányok kicsit fel tudták rázni :) Woaah, és Bellának mennyire jól állhat az a felső! (vagyis magamban nagyon csinos volt, ahogy elképzeltem :DD) És Jacob aludjon Bellánál! Ez parancs!
Várom a következőt :) Boldog karácsonyt! :P
Puszi,
Andi
Szia Andim!
Törlés:)) Így leírva az R&J-ről nekem elsőre így a mi drága zombink jut eszembe, szóval először néztem is egy nagyot, aztán rájöttem, hogy nem róluk beszélsz :P Á, nem, kicsit sem vagyok megszállott :$
Azt az inget a sajátom ihlette, amit vagy egy hónapja vettünk anyuval, de eddig még nem tudtam hordani, mert ilyen megátalkodottan idióta időjárás van -.-" Jó, most épp süt a nap, de na! (Amúgy ha megyünk, és márpedig mi megyünk (!!), akkor R-re is abban az ingben megyek *w*)
Igenis kapitány! (most miért akarok Spongyabobot énekelni...?)
Neked is! :P
Puszi,
Dóri
Szia Dóri!
VálaszTörlésMindig megéri várni a fejezeteidre :)
Annyira aranyosak :)
Angi-t sikerült egy kicsit kizökkenteni a szomorú hangulatából. Nem hagyják, hogy búslakodjon.
Jake és Chalie találkozása :) vicces volt. Apuka nagyon nehezen nyit Jake felé, pedig már születése óta ismeri. Jó apuka dolga, hogy aggódjon a lánya miatt, főleg ha egy fiú kerül a képbe.
Jake tudja mivel kell meglepni Bellát :) és a kis alakítás az ajándékán :)
Alig várom a folytatást.
Nóci